Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! - A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak ősapáink, Kik szabadon éltek-haltak, Szolgaföldben nem nyughatnak. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ékesíti a kart, És mi mégis láncot hordunk! Ide veled, régi kardunk! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy hiréhez; Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! | De pie húngaro, la patria llama! He aquí el momento, ahora o nunca! Seremos esclavos, o libres? Ésta es la pregunta, respóndan! - Al Dios de los húngaros Le juramos, Le juramos, que esclavos más No seremos!
Esclavos hemos sido nosotros hasta ahora, Nuestros condenados antepasados, Quienes libremente vivieron y murieron, En suelo de esclavos no pueden descansar. Al Dios de los húngaros Le juramos, Le juramos, que esclavos más No seremos!
Hombre granuja de ningún lado, Quien, si es necesario, no se atreve a morir, Para quien es más preciada su andrajosa vida, Que el honor de su patria. Al Dios de los húngaros Le juramos, Le juramos, que esclavos más No seremos!
Más luminosa es la espada que la cadena, Adorna mejor al brazo, Y aún seguimos portando cadenas! Vén a nosotros, vieja espada! Al Dios de los húngaros Le juramos, Le juramos, que esclavos más No seremos!
El nombre húngaro será nuevamente hermoso, A su excelsa y antigua fama; Lo que los siglos nos ensuciaron, Lavémos la humillación! Al Dios de los húngaros Le juramos, Le juramos, que esclavos más No seremos!
Donde nuestras tumbas se apilan, Nuestros nietos se postran, Y junto a una oración que bendice Nombran nuestros santos nombres. Al Dios de los húngaros Le juramos, Le juramos, que esclavos más No seremos! |